Mint ígértem, írok egy beszámolót Milánó közlekedéséről:
Kezdjük az áraknál: sokkal olcsóbb. A városok zónákra vannak osztva: A - városon belül B - külvárosi részek C - "nagyon külvárosi részek". Az A zónán belül egy jeggyel 75 percig lehet utazni, át lehet szállni, és mindez 1 euróba, azaz kb. 280 forintba kerül. A napijegy Milánóban 3 euróba kerül (nincs kilencszáz forint!) ez nálunk 1550 forint. A három napos jegy nálunk 3850 forint, Milánóban 5.50 euró, ez nagyjából 1600 forint. Jegyet minden állomáson lehet kapni a metróknál, minden újságosnál és minden megállóban van automata, ami az esetek többségében működik.
Milánónak három hosszú metróvonala van. A metróban beléptetőkapuk vannak, befele és kifelé is, bár láttam, hogy az olasz fiatalok azért ki tudják játszani a kapukat... A nagyobb állomásokon biztonsági őrök vannak, aki figyelnek a rendre, és ha tud angolul, akkor készségesen segítenek. A metrók ott is tömöttek, nagyjából olyan sűrűn járnak, mint nálunk. Az állomások modernek, a legtöbb akadálymentesített. Igaz, kicsit sötétebbek, mint nálunk, de tiszták, és persze be van kamerázva. A modernebb szerelvényeken minden ajtónál egy kis kijelző mutatja a következő állomást, és az átszállási lehetőségeket. Ezeket a bemondó is elmondja olaszul és angolul is. És persze a régi szerelvényekbe is (nem mindegyikbe) szereltek légkondit is, ami működött is. Igaz, egy hatalmas dobozszerűség, ami nagyon belóg az utastérbe, de legalább hűt.
Milánó teli van régi villamosokkal. Kicsit hangosak, de jó rajtuk utazni. Annyi furcsaság van, hogy meg van határozva, hol kell leszállni, és hol fel. Ez először szokatlan volt, de könnyen meg lehet szokni. Mondjuk egy-két vezető idegbeteg módon vezet, hirtelen gyorsít, és hirtelen fékez. Egy hét alatt egy ellenőrrel sem találkoztam.
A menetrend betartása ott sem sikeres. Volt, hogy egy tíz percenként járó villamosra fél órát kellett várni, a másik villamos járatai pedig egymást követték 5-6 percenként. A buszok a villamossíneken mennek, a villamosmegállókban állnak meg, így elkerülik a dugót.
A villamosmegállókban Milánóban egy kijelző mutatja a következő két villamost, mikor jön, hányas számú és hova megy. Nem tudom, hogy egy ilyen kijelző Pesten meddig bírná... Az, hogy ott viszonylag minden tisztább, és nincsenek tönkretéve a kijelzők, a járművek, függ az emberek mentalitásától is. Sok víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy utolérjük a Nyugatot. Ha ez egyáltalán sikerülni is fog valaha...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.