Már régi történet, és nem hiszem, hogy mindenki ismeri. A történet egy metróvezetőről, a 195-ös Ev-ről, és egy adak kakiról fog szólni...
Ez a sztori már jó pár éves, az illető azóta elment a BKV-tól (vagy nyugdíjazták, ezt nem tudom). Lényeg, hogy már nem dolgozik ott a 2-es metrón.
Aznap viszont, mikor az eset történt, épp a 195-ös Ev-t vezette. Valahol útközben érezte, hogy baj van, sürgősen WC-t kéne találni. De ugye az Ev-t nem szerelték fel ezzel a luxuscikkel. Pár megálló után a helyzet már nagyon eldurvult: a vezér érezte, hogy ezt már a végállomásig sem tudja tartani. Ekkor zseniális ötlete támadt:
Látott ő ott az alagút falán mindenféle kis lyukakat, kb. olyan ajtónyi méretűeket. (Vészkijárat, vagy valami üzemi helység ajtajai lehettek).
"Ha megállnék az egyiknél, kiengedném a felesleget oda, senki se venné észre, és mehetnék is tovább" - gondolta.
Meg is állt egy ilyen "lyuknál" a segédvezető elfordult, ő meg nekilátott a kábelfektetésnek.
Egyszer csak hallja, hogy valami felzúg a háta mögött. Pechére nem egy ajtónál, hanem egy szellőztető ventillátornál állt meg, az pedig a vonat által leadott hőtől beindult...
Emberünk épphogy elvégezte a dolgát, már fel is pattant, és fejvesztve rohant vissza a vonathoz. Amint a kabin ajtaját becsapta a ventillátor hatása is megérkezett: a "termék" apró cafatokban fröcsögött a vonat oldalára. (Néhány utastéri ablak nyitva volt...)
Nos, azóta a 195-ös a fosos becenevet viseli.
Köszönöm a történetet 1061-001 fórumtársnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.